A Bazilika belseje lenyűgöző. Mindenhol meseszép fehér, fekete és vörös márványszobrok. Ha az ember belép egy bármilyen kis méretű templomba azonnal elhalkul, valami megmagyarázhatatlan aura lengi körül ezeket a szent helyeket. Nos ez az érzés a Szent Péter Bazilikában fokozottan rátör az idelátogatókra, hiszen olyan gyönyörű és egyben monumentális látványt nyújt az egész épület, hogy szinte elál az ember szava.
A Szent Péter-bazilika a római katolikus egyház első számú szentélye, a négy nagy bazilika (basilica maior) egyike, a világ legnagyobb keresztény temploma. A Vatikán állam területén épült, befogadóképessége körülbelül 60 000 fő. Szent Péter apostol sírjára építették, ennek ellenére nem ez a templom Róma püspökének a székesegyháza, hanem a lateráni bazilika. Belső hosszúsága 211,5 méter, magassága 132,5 méter, alapterülete körülbelül 15 160 m², ezzel a Szent Péter-bazilika a világ egyik legnagyobb belső terével rendelkező építménye.
A bazilikát II. Gyula pápa idejében, a 16. század elején kezdték építeni, az akkor részlegesen lebontott régi római Szent Péter-bazilika helyére. Alapkőletétele 1506. április 18-án volt. Tervezését II. Gyula pápa Bramantéra
bízta, aki az eredeti bazilika helyére egy lenyűgöző, kilencosztatú
térrendszert tervezett. A középpontba 42 m átmérőjű, tamburos kupolával
fedett négyezetet,
ahhoz négy oldalról félköríves apszissal záródó, körülbelül 60 m hosszú
keresztszárakat, a sarkokba pedig a főtér formáját 1:2-es
méretcsökkentéssel megismétlő, szintén görög kereszt alaprajzú, kupolás
melléktereket képzelt el. Bramante halála után Raffaello és Ifjabb Antonio da Sangallo is számos tervrajzot készített, azonban csak Michelangelo tervei valósultak meg, de azok is csak részlegesen.
A kupolát Michelangelo tervezte, görög kereszt alaprajzú tér fölé. Egy magas dobon álló kupolát képzelt el, de mielőtt megvalósíthatta volna terveit, 1564-ben meghalt. Követője, Giacomo della Porta igyekezett tiszteletben tartani nagy elődje elképzeléseit, és a kupolát Michelangelo tervei alapján készítette el, de úgy, hogy ívét magasabbra emelte. A templom végleges alaprajza azonban Michelangelo szándékával ellentétben nem görög, hanem latin kereszt alaprajzú lett.
A templom befejezése után szükségessé vált olyan tér kialakítása az
épület előtt, ahol a hívek részt vehetnek az egyházi ünnepségeken, és
láthatják a körmeneteket is. A megrendelés szerint további
követelményeknek is eleget kellett tennie, így fontos szempont volt
például az, hogy a pápa a tér minden pontjáról látható legyen, emellett a
teret 100 ezer ember befogadására kellett alkalmassá tenni. Mivel a
Michelangelo által tervezett kupolát a Carlo Maderno által épített homlokzat teljes egészében takarta. Bernini
az ellipszis alakú térrel (amelyet körként érzékelünk) és az itt
felállított szökőkutakkal, valamint a tér oldalán található
kolonnádokkal igyekezett elvonni a figyelmet erről a hibáról. A
főhomlokzat előtti, trapéz alakú tér (Piazza Retta) szolgált arra, hogy
az emberek figyelmét a kupolára irányítsa. Ennek köszönhetően a
bazilikához való közeledés kevéssé érzékelhető; tovább engedi láttatni a
kupolát. Ezen építészeti bravúroknak köszönhetően, végül sikerült
kijavítani az épület hibáit, és 1667-re befejeződött a több mint egy évszázadig tartó építkezés.
A 71 méter hosszú, 13,5 méter széles és 20 méter magas előcsarnok a
homlokzathoz hasonlóan Carlo Maderno munkája, a belső térbe innen öt
ajtó vezet. Ezek közül a jobb szélső, a Porta Santa (szent kapu) csak
szentévekben használható, máskor be van falazva. A bal szélsőn, a Halál
Kapuján át a megboldogult pápák porhüvelye hagyja el a trónját, 1964
óta. A bazilika háromhajós, kereszthajóval és apszissal ellátott, latin kereszt alaprajzú tér. A főhajót tíz korinthoszi pillér választja el a mellékhajóktól, közülük az apszis felé eső négy óriási pillér tartja a kupolát. Tetejét dongaboltozattal fedték be, amelyet a 18. század végén VI. Piusz pápa
megrendelésére aranyozott panelekkel borítottak be. A főoltár előtti,
félkörív alakú, korláttal védett, mélyebben fekvő területen, a régi
bazilika padlószintjén egy fülke nyílik Szent Péter sírjával. Pontosan
efölött van a bazilika főoltára, amelyen csak a pápa misézhet. Az oltár
fölé bronzból készült baldachin magasodik, Bernini alkotása. Az apszis
legkiemelkedőbb műalkotása Szent Péter katedrája, szintén Bernini
zseniális és összetéveszthetetlen remekműve. A bazilikában számos oltárt
és síremléket állítottak fel, az oltárképek túlnyomó többsége vászonra
festett képek alapján készült mozaik.
A Szent Péter-bazilika a római katolikus egyház első számú szentélye, a négy nagy bazilika (basilica maior) egyike, a világ legnagyobb keresztény temploma. A Vatikán állam területén épült, befogadóképessége körülbelül 60 000 fő. Szent Péter apostol sírjára építették, ennek ellenére nem ez a templom Róma püspökének a székesegyháza, hanem a lateráni bazilika. Belső hosszúsága 211,5 méter, magassága 132,5 méter, alapterülete körülbelül 15 160 m², ezzel a Szent Péter-bazilika a világ egyik legnagyobb belső terével rendelkező építménye.
A kupolát Michelangelo tervezte, görög kereszt alaprajzú tér fölé. Egy magas dobon álló kupolát képzelt el, de mielőtt megvalósíthatta volna terveit, 1564-ben meghalt. Követője, Giacomo della Porta igyekezett tiszteletben tartani nagy elődje elképzeléseit, és a kupolát Michelangelo tervei alapján készítette el, de úgy, hogy ívét magasabbra emelte. A templom végleges alaprajza azonban Michelangelo szándékával ellentétben nem görög, hanem latin kereszt alaprajzú lett.
Timi és Szent Heléna
A Bazilika mértani közepén található Szent Péter sírja, amely egy fekete márvány faragott baldachin alatt 5 méter mélyen a bazilika kupolája és központi oltára alatt helyezkedik el, az ún. Kelemen-kápolnában.
